Reggel arra keltem hogy a párnám mozog. Lassan és óvatosan nyitottam ki a szemem hogy szétnézzek , vajon miért is mozoghat a párnám . Felemeltem a fejemet és akkor láttam hogy nem is egy párnán pihent a fejem hanem egy lábon. Felnéztem a tulajdonosra aki vörös szemmel és álmos arccal nézett engem. Én elröhögtem magam a látvány miatt és vissza dőltem a lábára aludni. Nem angyon tetszhetett neki a dolog mivel elkezdett ficeregni alattam ezzel is jelezve hogy nem tetszik hogy vissza szeretnék aludni a puha lábain.
-Justin , ne mocorogj már ! -mondtam fáradt , és rekedtes hangon.
-De , mert nem fer hogy te alszol a lábamon , én pedig addig itt üljek csendesen és ne csináljak semmit. -mondta kicsit jogosan , szóval felültem. Szétnéztem és hirtelen az ablakban megláttam magam. A hajam össze-vissza állt , az arcomon ott voltak Juston gatyájának nyomai.Mivel nem használok sminket ezért az nem tudott elkenődni , viszont a pólóm a fél vállamon lelógott és össze volt gyűrve és a hasam is ki volt. Megvontam a vállam és a szememmel Connort kezdtem keresgélni , de nem láttam sehol.
-Connor hova lett ? -kérdezte még mindig a srácot keresve a szememmel.
-Elment a boltba hoz kaját , mert a hűtő üres volt. Mondtam hozzon Arizona teát meg egy kis nasit és akkor egész nap el leszünk. -vigyorgott és elhelyezkedett mellettem , majd a távkapcsoló után nyúlt és bekapcsolta a tvt. Olyan rossz volt rá nézni. A srác akibe 1 éve bele vagyok zúgva nem elég hogy a legjobb barátom , de még egy hónapig nem is fogom látni. Amint ez eszembe jutott a gyomrom görcsbe rándult és éreztem a gombócot a nyakamban . Rühelltem ezt az érzés amit akkor érzek ha nincs velem. Most itt van mellettem és mégsem velem. Olyan nehéz lenne? Vettem egy mély lélegzetet és rá kérdeztem arra a dologra ami tegnap óta motoszkált a fejemben.
-Mikor utazol ? -kérdeztem nagyon komolya arccal. Justin le némította a tv-t és felém fordult.
-Bocsi nem hallottam . Megismételnéd ? -nézett rám azokkal az aranyos barna szemeivel.
-Mikor mész Amandához Los Angelesbe ? - ismételtem meg az előző kérdésem.
-Holnap után. - mondta . Az ő szájából sokkal valósághűbben hangzott mint az enyémből. A gombóc megint megnőtt egy centivel nagyobbra. Nem akarom elhinni hogy tényleg elmegy . Képes itt hagyni a barátait , a családját és mindent ami fontos neki itt 1 hónapra hogy a barátnőjével legyen. Szerintem ez egy kicsit önző , bár lehet hogy befolyásolva vagyok az érzéseim által és azért gondolom így.
-Ilyen hamar ? Ugye tudod hogy hiányozni fogsz ? -mondtam és legörbítettem az ajkaim , mint aki nagyon szomorú lenne. Justin elnevette magát és közelebb jött hogy megöleljen.
-Ugye tudod hogy minden nap fel foglak hívni vagy üzenni , vagy neten beszélünk ? Nem érdekel Amanda sosem hanyagolnám el a legjobb barátom . -mondta megnyugtatóan. Ezek igaz hogy ígéretek , de én ezt addig nem hiszem el amíg be nem bizonyítja hogy ez így lesz.
-Jól van. Nagyon fogsz nekem hiányozni ugye tudod ? Kivel fogok felhőket nézegetni ? Kinek mondom el a bánatom ? Kivel fogom üvöltözni a kedvenc számaink ? -mondtam mire Justin csak kuncogott egyel.
-A következő két napban veled leszek és minden ilyesmit csinálni fogunk és mikor elmegyek emlékezz ezekre , rendben ? -mosolygott rám.
-Benne vagyok . De ne rázzuk már le Connort . Szerintem tök jó fej . Értem miért ő a másik legjobb haverod. -mondtam őszintén amit gondoltam. Juston előtt sosem kerteltem . Mindig megmondtam neki a frankót... Na jó kivéve az érzéseimet illetően iránta ,de azon kívül tényleg mindenben őszinte vagyok.
-Tudtam hogy bírni fogjátok egymást. Remélem az alatt az egy hónap alatt amíg távol leszek fog tudni egy kicsit helyettesíteni. - állt fel Justin és elindult a kert felé. Én is feltápászkodtam és elindultam utána.
-Téged Senki sem tud pótolni Ridley . -mosolyogtam a legjobb barátomra.
-Helyes . Ne is próbálják meg. -röhögött ő is és kinyitotta a hátsó kertbe vezető ajtót. Justin már úgy jár-kel a lakásban mintha itt lakna már születése óta és minden sarkát ismerné a lakásnak , ami igaz is hiszen mikor kicsik voltunk mindig bújócskáztunk , és megtaláltuk a legjobb bújóhelyeket.
Kinyitotta a hátsó ajtót és kilépett az udvarra majd leült a fűben az egyetlen fa alatt a kertbe amit mi ültettünk és nevelgettünk. Szerencsére már egész magasra nőtt. Ez volt a barátság fánk. Amíg ez a fa élni fog addig mi barátok leszünk.
-Na gyere nézzünk felhőket. -paskolta meg a maga melletti füves részt. Levettem a cipőm és ráléptem a fűre. Minden egyes lépés olyan jó volt a kissé nyirkos füvön . Mikor ledőltem mellé a szívem hevesen kezdett verni , mint amikor először rájöttem hogy szeretem. Ő közelebb jött hozzám annyira hogy a vállunk összeért. Nem tudtam a felhőkre gondolni csak arra hogy ez a fiú -életem szerelme - itt fekszik mellettem és semmit sem tud az érzésekről amit iránta táplálok. Számára az a lány vagyok akivel kiskorában szentjános bogarakat fogott.
-Az olyan mint egy kutya . -mutat egy nagyon érdekes alakú felhőre. Érdekes mert Justin és én semmiben sem látjuk ugyan azt a dolgot. Amit ő kutyának nézett az én inkább valami fagylaltnak.
-Az meg mint egy hal akinek csirke feje van. -nevettem el magam . Justin is mosolyogva figyelt . Néha kellemetlenül érzem magam a közelében , de általában ezt egy ciki mondattal el is űzi. Én is felé fordítottam a fejem . Egy pillanatra azt hittem hogy közeledik egymáshoz a fejünk de akkor meghallottam Connort és oda kaptuk a fejünket.
-Meghoztam a reggelit ! -hallottam az ordibálását a házból.
-Kint vagyunk ! -ordítottam neki , majd megláttam ahogy felénk közelít. Felém dobott egy csomag chipset , meg Justinnak egy nagy adag ropit , majd leült a fűre és a kezünkbe adta a teát . Én nagy buzgósággal bontottam ki az innivalót , majd röhögve dőltem el a füvön.
Egész nap kint hülyültünk. A házunk mögött van egy tó és miután megebédeltünk oda mentünk. Amíg a fiúk a vízben hülyültek én addig a mólón napoztam és élveztem ahogy a nap sugarai a bőröm alá .A srácoknak egyszer sikerült behúzniuk a vízbe amit vissza is adtam nekik. Egész nap együtt lógtunk kint az udvaron. Mikor már kezdett sötétedni úgy döntöttünk hogy inkább bemegyünk a házba . Rendeltünk pizzát és adtam nekik néhány ruhát amit apa szekrényében találtam. Elég viccesen álltak rajtuk a ruhák , úgyhogy jót szórakoztam azon ahogy próbálják úgy igazítani hogy jól nézzenek ki benne. Lehetetlen.
-Gyerekek nekem mennem kell. Majd még összefutunk. -jött oda Connor hozzánk. Justinnal pacsizott engem pedig szorosan magához ölelt. Én éreztem finom illatát , de az az illat meg sem közelítette Justinét.
-Jóéjt Conn. -mondtam neki mikor már a taxiban volt. Justin ott állt mellettem és integetett. Néha tényleg azt érzem mintha a pasim lenne csak laza kiadásban.
-Szerinted ha maradok még egy estét a szüleid haragudni fognak ? -kérdezte én meg csak elröhögtem magam.
-Mikor láttad a szüleimet igazán törődni velem ? -mosolyogtam. -Amúgy is 20 éves vagyok szóval már a saját életem élem. -léptem be a házba mögöttem Justinnal , majd amint mind a ketten bent voltunk bezártam az ajtót. Elég fáradt voltam , de egyetlen kérdés még mindig nagyon bökte a csőrömet.
-Mikor indul a géped ? -néztem rá , ő pedig kerülte a tekintetem és evett egy marék chipset. -Justin mond el ! -mondtam könyörögve.
-Reggel 9 . Nem kell velem kijönnöd , hiszen....
-Semmi hiszen . Én vagyok a legjobb barátod . Kötelességem elmenni veled reggel és elbúcsúzni. -mondta és szorosan magamhoz öleltem. Nem akartam sírni , de már a gondolattól is görcsbe rándul a gyomrom hogy Justin holnap után ilyenkor már a barátnőjével fog kamatyolni és 1 hónapig nem mehetek vele sehova.
-Tudod hogy szeretlek ? -kérdezte miközben olyan erősen szorított magához ahogy csak tudott.
Vajon ő tudja hogy én szeretem ? Hogy halálosan bele vagyok zúgva ? Hogy az életem adnám azért hogy még néhány percig így tartson a karjai között ? Hogy a világ végére is elmennék azért hogy egyszer az ajkaink összeérjenek ? Valószínűleg nem .
-Tudom . -mondtam alig hallhatóan neki . -Én is szeretlek . -suttogtam annyira halkan hogy biztos legyek benne hogy nem hallja.
-Justin , ne mocorogj már ! -mondtam fáradt , és rekedtes hangon.
-De , mert nem fer hogy te alszol a lábamon , én pedig addig itt üljek csendesen és ne csináljak semmit. -mondta kicsit jogosan , szóval felültem. Szétnéztem és hirtelen az ablakban megláttam magam. A hajam össze-vissza állt , az arcomon ott voltak Juston gatyájának nyomai.Mivel nem használok sminket ezért az nem tudott elkenődni , viszont a pólóm a fél vállamon lelógott és össze volt gyűrve és a hasam is ki volt. Megvontam a vállam és a szememmel Connort kezdtem keresgélni , de nem láttam sehol.
-Connor hova lett ? -kérdezte még mindig a srácot keresve a szememmel.
-Elment a boltba hoz kaját , mert a hűtő üres volt. Mondtam hozzon Arizona teát meg egy kis nasit és akkor egész nap el leszünk. -vigyorgott és elhelyezkedett mellettem , majd a távkapcsoló után nyúlt és bekapcsolta a tvt. Olyan rossz volt rá nézni. A srác akibe 1 éve bele vagyok zúgva nem elég hogy a legjobb barátom , de még egy hónapig nem is fogom látni. Amint ez eszembe jutott a gyomrom görcsbe rándult és éreztem a gombócot a nyakamban . Rühelltem ezt az érzés amit akkor érzek ha nincs velem. Most itt van mellettem és mégsem velem. Olyan nehéz lenne? Vettem egy mély lélegzetet és rá kérdeztem arra a dologra ami tegnap óta motoszkált a fejemben.
-Mikor utazol ? -kérdeztem nagyon komolya arccal. Justin le némította a tv-t és felém fordult.
-Bocsi nem hallottam . Megismételnéd ? -nézett rám azokkal az aranyos barna szemeivel.
-Mikor mész Amandához Los Angelesbe ? - ismételtem meg az előző kérdésem.
-Holnap után. - mondta . Az ő szájából sokkal valósághűbben hangzott mint az enyémből. A gombóc megint megnőtt egy centivel nagyobbra. Nem akarom elhinni hogy tényleg elmegy . Képes itt hagyni a barátait , a családját és mindent ami fontos neki itt 1 hónapra hogy a barátnőjével legyen. Szerintem ez egy kicsit önző , bár lehet hogy befolyásolva vagyok az érzéseim által és azért gondolom így.
-Ilyen hamar ? Ugye tudod hogy hiányozni fogsz ? -mondtam és legörbítettem az ajkaim , mint aki nagyon szomorú lenne. Justin elnevette magát és közelebb jött hogy megöleljen.
-Ugye tudod hogy minden nap fel foglak hívni vagy üzenni , vagy neten beszélünk ? Nem érdekel Amanda sosem hanyagolnám el a legjobb barátom . -mondta megnyugtatóan. Ezek igaz hogy ígéretek , de én ezt addig nem hiszem el amíg be nem bizonyítja hogy ez így lesz.
-Jól van. Nagyon fogsz nekem hiányozni ugye tudod ? Kivel fogok felhőket nézegetni ? Kinek mondom el a bánatom ? Kivel fogom üvöltözni a kedvenc számaink ? -mondtam mire Justin csak kuncogott egyel.
-A következő két napban veled leszek és minden ilyesmit csinálni fogunk és mikor elmegyek emlékezz ezekre , rendben ? -mosolygott rám.
-Benne vagyok . De ne rázzuk már le Connort . Szerintem tök jó fej . Értem miért ő a másik legjobb haverod. -mondtam őszintén amit gondoltam. Juston előtt sosem kerteltem . Mindig megmondtam neki a frankót... Na jó kivéve az érzéseimet illetően iránta ,de azon kívül tényleg mindenben őszinte vagyok.
-Tudtam hogy bírni fogjátok egymást. Remélem az alatt az egy hónap alatt amíg távol leszek fog tudni egy kicsit helyettesíteni. - állt fel Justin és elindult a kert felé. Én is feltápászkodtam és elindultam utána.
-Téged Senki sem tud pótolni Ridley . -mosolyogtam a legjobb barátomra.
-Helyes . Ne is próbálják meg. -röhögött ő is és kinyitotta a hátsó kertbe vezető ajtót. Justin már úgy jár-kel a lakásban mintha itt lakna már születése óta és minden sarkát ismerné a lakásnak , ami igaz is hiszen mikor kicsik voltunk mindig bújócskáztunk , és megtaláltuk a legjobb bújóhelyeket.
Kinyitotta a hátsó ajtót és kilépett az udvarra majd leült a fűben az egyetlen fa alatt a kertbe amit mi ültettünk és nevelgettünk. Szerencsére már egész magasra nőtt. Ez volt a barátság fánk. Amíg ez a fa élni fog addig mi barátok leszünk.
-Na gyere nézzünk felhőket. -paskolta meg a maga melletti füves részt. Levettem a cipőm és ráléptem a fűre. Minden egyes lépés olyan jó volt a kissé nyirkos füvön . Mikor ledőltem mellé a szívem hevesen kezdett verni , mint amikor először rájöttem hogy szeretem. Ő közelebb jött hozzám annyira hogy a vállunk összeért. Nem tudtam a felhőkre gondolni csak arra hogy ez a fiú -életem szerelme - itt fekszik mellettem és semmit sem tud az érzésekről amit iránta táplálok. Számára az a lány vagyok akivel kiskorában szentjános bogarakat fogott.
-Az olyan mint egy kutya . -mutat egy nagyon érdekes alakú felhőre. Érdekes mert Justin és én semmiben sem látjuk ugyan azt a dolgot. Amit ő kutyának nézett az én inkább valami fagylaltnak.
-Az meg mint egy hal akinek csirke feje van. -nevettem el magam . Justin is mosolyogva figyelt . Néha kellemetlenül érzem magam a közelében , de általában ezt egy ciki mondattal el is űzi. Én is felé fordítottam a fejem . Egy pillanatra azt hittem hogy közeledik egymáshoz a fejünk de akkor meghallottam Connort és oda kaptuk a fejünket.
-Meghoztam a reggelit ! -hallottam az ordibálását a házból.
-Kint vagyunk ! -ordítottam neki , majd megláttam ahogy felénk közelít. Felém dobott egy csomag chipset , meg Justinnak egy nagy adag ropit , majd leült a fűre és a kezünkbe adta a teát . Én nagy buzgósággal bontottam ki az innivalót , majd röhögve dőltem el a füvön.
Egész nap kint hülyültünk. A házunk mögött van egy tó és miután megebédeltünk oda mentünk. Amíg a fiúk a vízben hülyültek én addig a mólón napoztam és élveztem ahogy a nap sugarai a bőröm alá .A srácoknak egyszer sikerült behúzniuk a vízbe amit vissza is adtam nekik. Egész nap együtt lógtunk kint az udvaron. Mikor már kezdett sötétedni úgy döntöttünk hogy inkább bemegyünk a házba . Rendeltünk pizzát és adtam nekik néhány ruhát amit apa szekrényében találtam. Elég viccesen álltak rajtuk a ruhák , úgyhogy jót szórakoztam azon ahogy próbálják úgy igazítani hogy jól nézzenek ki benne. Lehetetlen.
-Gyerekek nekem mennem kell. Majd még összefutunk. -jött oda Connor hozzánk. Justinnal pacsizott engem pedig szorosan magához ölelt. Én éreztem finom illatát , de az az illat meg sem közelítette Justinét.
-Jóéjt Conn. -mondtam neki mikor már a taxiban volt. Justin ott állt mellettem és integetett. Néha tényleg azt érzem mintha a pasim lenne csak laza kiadásban.
-Szerinted ha maradok még egy estét a szüleid haragudni fognak ? -kérdezte én meg csak elröhögtem magam.
-Mikor láttad a szüleimet igazán törődni velem ? -mosolyogtam. -Amúgy is 20 éves vagyok szóval már a saját életem élem. -léptem be a házba mögöttem Justinnal , majd amint mind a ketten bent voltunk bezártam az ajtót. Elég fáradt voltam , de egyetlen kérdés még mindig nagyon bökte a csőrömet.
-Mikor indul a géped ? -néztem rá , ő pedig kerülte a tekintetem és evett egy marék chipset. -Justin mond el ! -mondtam könyörögve.
-Reggel 9 . Nem kell velem kijönnöd , hiszen....
-Semmi hiszen . Én vagyok a legjobb barátod . Kötelességem elmenni veled reggel és elbúcsúzni. -mondta és szorosan magamhoz öleltem. Nem akartam sírni , de már a gondolattól is görcsbe rándul a gyomrom hogy Justin holnap után ilyenkor már a barátnőjével fog kamatyolni és 1 hónapig nem mehetek vele sehova.
-Tudod hogy szeretlek ? -kérdezte miközben olyan erősen szorított magához ahogy csak tudott.
Vajon ő tudja hogy én szeretem ? Hogy halálosan bele vagyok zúgva ? Hogy az életem adnám azért hogy még néhány percig így tartson a karjai között ? Hogy a világ végére is elmennék azért hogy egyszer az ajkaink összeérjenek ? Valószínűleg nem .
-Tudom . -mondtam alig hallhatóan neki . -Én is szeretlek . -suttogtam annyira halkan hogy biztos legyek benne hogy nem hallja.